Az Erdélyi Magyar Szövetség által kezdeményezett országos szintű megállapodás annak a reményével kecsegtetett, hogy hosszú idő után végre lehetőség nyílik arra, hogy végre mindenki saját politikai identitását megőrizve, mégis egységes magyar érdekképviseletre szavazhasson, úgy Maros megyében, mint Marosvásárhelyen. Ennek az országos szintű megállapodásnak voltunk azon helyi továbbgondolói, akik megkerestük az RMDSZ helyi és megyei vezetőségét ennek az eszmének a szolgálatában.
Az EMSZ önnön politikai súlyának tudomásul vételével, a méltányosság jegyében két bejutó helyet kért az RMDSZ-től a közös listán. Ezeket a helyeket, ismerve több felmérés eredményét, végső esetben bárhol a 10-ik pozíció alatt fogadtuk volna el.
Az RMDSZ tisztességtelen magatartást tanúsítva a nőszervezet képviselőjének alanyi jogon járó helyét, a 11-ik helyet ajánlotta az EMSZ-jelöltnek, továbbá semmibe véve a szervezet autonómiáját, ők akarták azt is megszabni, hogy ki az, aki ezen a helyen szerepelhet, vagy ki nem lehet rajta a listán, teljességgel felrúgva a szubszidiaritás elvét.
Tekintettel arra, hogy a cigányság képviselőinek a 12-ik, nem bejutó helyet már lefoglalták, az EMSZ nem tartotta méltányosnak a nőszervezet pozícióját jogtalanul elfoglalni, és egy jelenleg is tanácsos hölgyet a 13-ik pozícióra taszítani. Nem vagyunk a kvóták híve, viszont akkor már legalább mi tartsuk tiszteletben az RMDSZ alapszabályzatát, ha ők fittyet hánynak rá!
Nem értjük az RMDSZ helyi és megyei szervezetének magatartását, és ingerültségüket, mikor Szövetségi Állandó Tanácsi döntésre hivatkoznak, ami felülírja az RMDSZ-EMSZ megállapodást, miközben Temesváron és Besztercén létrejött a koalíció – igaz, hogy román pártokkal, de hajlandóak közösen indulni. Az RMDSZ hamarabb választotta partneréül a román pártokat, mint ténylegesen bármelyik magyart. Nem elég a sajtó számára megszövegezni egy megállapodást, ha azt nem tekinti magára kötelező érvényűnek a nagyobbik párt! Azt pedig végképp nem értjük, hogy milyen megfontolásból vetették a tárgyaló asztal közepére azt a mondatot, hogy „ha akartok, állítsatok polgármestert is”. Ez arcátlanság, és arról tanúskodik, hogy az RMDSZ – ellentétben velünk – nem gondolja komolyan Soós Zoltán támogatását. Ezeket az ellentéteket már éreztük az elmúlt négy év alatt is, de ennyire nyilvánvalóan még nem volt kimondva. Köszönjük, de mi nem szeretnénk megbontani a Soós Zoltán mögött létrejött magyar egységet, most már csak remélni tudjuk, hogy az RMDSZ sem.
Számunkra az adott szó minden szerződésnél feljebbvaló, és ha valami fölött kezet fogtunk, akkor azt nem fogjuk megváltoztatni csupán csak azért, mert képtelenek vagyunk uralkodni magunkon. Az EMSZ kijelentette, hogy támogatja Soós Zoltánt egy újabb mandátum megszerzésében, és ez nem képezheti semmilyen vita tárgyát az elkövetkezendőkben.
Sajnáljuk, hogy nem sikerült megegyezni, hiszen mi úgy gondoljuk, hogyha kezet fogtunk volna, akkor elértük volna a többséget a tanácsban. Az, hogy több EMSZ-tagot is felhívtak az RMDSZ-lista összeállításának folyamat közben, jelzi, hogy nem a személyekkel, a felkészültségükkel volt a baj, hanem a pártlogikától nem bírtak elszakadni, és ezzel kockára tették a magyar többséget a tanácsban. A középszerűség diktatúrája ismételten rányomta bélyegét az ésszerűségre és a nemzeti érdekre.
Mindazonáltal mi mégis úgy gondoljuk, hogy sokkal több dolog van, ami összeköt, mint ami elválaszt, és ezért sok sikert kívánunk az így politikai ellenfelünkké vált csapatnak! Június 9-én döntsenek a választópolgárok, hogy melyik szervezeti kultúrát választják!
Tisztelettel a Dâmbovița-partiaknak a Maros-partiaktól!
Az Erdélyi Magyar Szövetség marosvásárhelyi szervezete