Idén 30 éve alakult meg a Reform Tömörülés. Az akkor még egyetlen politikai érdekvédelmi szövetség keretében működő csoportosulás létezésének tíz esztendejében „Az igazi Tulipán – tisztességgel, következetesen” jelmondat jegyében próbálta érvényesíteni az erdélyi magyar közösség jogát a politikai sokszínűség egységes képviseletéhez, valamint a belső önrendelkezésen alapuló közösségi autonómiák közjogi rendszeréhez. Az elmúlt három évtized eseményeinek értékelése nemcsak történelmi perspektívát ad az egykori csoportosulás politikai céljainak, hanem kötelezettséget is jelent a közéleti kérdések iránt elkötelezett egykori reformosok számára, hogy tapasztalataikat megosszák a Reform Tömörülés szellemiségét és politikai örökségét felvállaló Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) tagjaival és támogatóival.

Mindezen szempontokat és célokat figyelembe véve az EMSZ Stratégiai Bizottsága február 3-án a kolozsvári Vallásszabadság Házában szervezte meg azt a Reform Műhely elnevezésű eseményt, mely – egy műhelybeszélgetés keretében, a Reform Tömörülés néhány korábbi kezdeményezőjének, tagjának és támogatójának, valamint az EMSZ tisztségviselőinek részvételével – alkalmat biztosított a Tömörüléshez kapcsolódó múltbéli események kiértékelésére és a közös, jövőbe mutató, stratégiai gondolkodásra. A tanácskozás végén elfogadott zárónyilatkozat tíz pontban fogalmazza meg – egyfajta nemzeti minimumként – mindazokat az irányelveket, melyek mentén elképzelhető az erdélyi magyarság politikai képviseletének megújulása, valamint a szétfejlődött politikai közösség egyben tartása.

A műhelybeszélgetés eredményeként, valamint a résztvevők döntése nyomán az EMSZ keretein belül megalakult a Reform Műhely, mely tanácsaival, elemzéseivel, politikai döntéselőkészítő tevékenységével kívánja segíteni az Erdélyi Magyar Szövetséget. A tanácskozáson elhangzott: a Reform Tömörülés „Igazi Tulipánjának” gondozása, közösségi értékként való megőrzése és büszke viselése a mindenkori EMSZ-tisztségviselők állandó feladata és felelőssége.

* * *

Kell a Reform!

Az Erdélyi Magyar Szövetség keretében szerveződő Reform Műhely állásfoglalása az erdélyi magyar politikai képviselet prioritásairól, belső viszonyainak rendezéséről és a magyar—magyar együttműködés szükségességéről

Mi, az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) keretében szerveződő Reform Műhely kezdeményezői – közöttünk többen az egykori Reform Tömörülés (RT) alapítói, tagjai, támogatói, továbbá Szövetségünk jelenlegi tisztségviselői – 2023. február 3-i tanácskozásunk alkalmával fontosnak tartjuk megosztani a közösségi ügyeink iránt érdeklődőkkel az alábbi állásfoglalást.

Az idén lesz 30 éve, hogy megalakult az erdélyi magyar politika egyik legkarakteresebb csoportosulása: a Reform Tömörülés. Bár nem volt az első politikai platform, amely az akkor még egyedüli, önmagát közösségi önkormányzatként meghatározó politikai érdekképviselet, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ernyője alatt megalakult, úttörő és következetes kiállása az erdélyi magyar társadalom sokszínűségét leképező politikai pluralizmus szükségessége mellett, valamint a belső önrendelkezésen alapuló közösségi autonómiák közjogi rendszerének, mint stratégiai célnak megalkuvás nélküli képviselete miatt kiemelkedik az akkori belső szerveződések közül.

A Reform Tömörülés tevékenysége (1993-2003) nem csak politikatörténeti jelentőséggel bír, hanem értékrendje, eszmeisége, céljai, eredményeinek és kudarcainak tárháza olyan tapasztalatot jelent, amelyből tanulni lehet és hasznosítani nemcsak lehetőség, hanem kötelesség is. Nem véletlen és nem is csak az aktív politikában egyre kevesebb számú egykori reformos befolyásának köszönhető, hanem a két táborra szakadt erdélyi magyar politikai közösség nemzeti, Erdély-központú, autonómiapárti ága természetes fejlődésének következménye az, hogy mind a Magyar Polgári Párt, mind az Erdélyi Magyar Néppárt, majd az egyesülésükből létrejött Erdélyi Magyar Szövetség vezetői jogelődnek a Reform Tömörülést nevezték meg.

Adja magát tehát a következtetés: a Reform Tömörülés „Igazi Tulipánjának” gondozása, közösségi értékként való megőrzése és büszke viselése a mindenkori EMSZ-tisztségviselők állandó feladata és felelőssége.

Műhelytanácskozásunk keretében a Tömörülés azon értékeit, céljait, állásfoglalásait és törekvéseit idéztük fel, amelyek az EMSZ mai – többnyire fiatal, az RT tevékenységéről közvetlen élménnyel nem rendelkező – vezetői, tisztségviselői, tagjai és támogatói számára üzenetértékűek, a mai politikai környezethez alakított formában, de még mindig időszerűek és építő jellegű tapasztalattal bírnak közösségi dolgaink képviseletében.

Nemzeti minimum tíz tételben. Egyféle politikai tízparancsolat.

• Politika és erkölcs összeegyeztethetősége

„Tisztességgel, következetesen” – ez volt az RT mindenkori jelmondata. Ebben hiszünk most is: a számos negatív példa által gerjesztett közhiedelemmel ellentétben a politika nem ördögtől való, lehet azt a keresztény tanítás szellemében is művelni. Tisztességgel, következetesen. Szerintünk csak így érdemes.

• Pluralizmus – alapvető demokratikus közösségi jog és társadalomszervezési rendező elv

Az erdélyi társadalom országnyi méretű, szervezettségében és érdekeiben összetett, értékrendileg sokszínű. Ezen értékek megjelenítése egypártrendszeri keretekben lehetetlen. Valamikori egyetlen és sokszínűségében is egységes – közösségi önkormányzatként elképzelt és felépített – érdekképviseleti szervezetünk azért hullott szét húsz évvel ezelőtt, mert azok, akik vezetésével megbízattak, lemondtak a konszenzusorientált döntéshozatalról, felszámolták a belső pluralizmust és kiebrudalták a fősodorral szembeforduló csoportokat, egypártrendszer-jellegű szervezetté alakítva a minden erdélyi magyarnak otthont adó ernyőszervezetet. Tévúton jár, aki azt hiszi, szétfejlődő erdélyi politikai közösségünk visszakényszeríthető egyetlen szervezeti keretbe.

• Együttműködés és akcióegység

Közhely, hogy a minden korlát nélküli politikai vetélkedés – a negatív felhangú „pártoskodás” – egy olyan számbelileg kisebbségi közösségben, amelynek alapvető stratégiai céljait a bukaresti román főhatalommal szemben kell érvényesítenie, nem segíti, hanem inkább akadályozza a közösségi érdekképviselet hatékonyságát. Amint egykor az RT, az EMSZ is az önkormányzati választásokon korlátozott és közös megegyezéssel szabályozott versenyre törekszik, míg az országos és európai választásokon az együttműködés és a magyar jelöltek közös indulása mellett foglal állást. Aki ezt nem akarja érteni, az a párt(os) érdeket, vagyis a képviseleti monopólium bármi áron való megőrzését a közösségi érdek, vagyis a minél erősebb magyar képviselet fölé helyezi és ezáltal méltatlanná válik a közképviseletre. Ebben a keretben kell értelmezni az általunk szorgalmazott – a 2024-es esztendő négy választására alkalmazott – magyar—magyar együttműködési megállapodást, illetve annak arrogáns elutasítását a számbelileg nagyobbik szövetség részéről.

• Bukaresti képviselet, kormányzati szerepvállalás és Erdély-központú közpolitika

Az RT a Kós Károly nevével fémjelzett transzszilvanizmus értékeinek megőrzésében, Erdély, mint romániai nagyrégió sajátos közigazgatási jogállásának kialakításában, azon belül a belső önrendelkezésen alapuló magyar közösségi autonómiák – kiemelten a Székelyföld területi autonómiája – jogi kereteinek kidolgozásában és érvényesítésében, az erdélyi románokkal kialakított stratégiai partnerségben és az erdélyi települési önkormányzatok megerősítésében, érdekeik bukaresti megjelenítésében látta megvalósíthatónak a szülőföldön boldogulás politikai programját. Ezt a hagyományt kell folytatniuk mindazoknak, akik az EMSZ keretében kívánják a politika eszközeivel előmozdítani közösségünk dolgait.

Jelen politikai környezetben szellemi és materiális erőforrásainkat önkormányzataink megerősítésére és hatékony működtetésére kívánjuk leginkább fordítani. Önkormányzataink jogosítványai, gazdasági, problémamegoldó és közösségszervező potenciálja nagyobb annál, mint amelyet jelenleg kihasználnak. A jelenlegi politikai konjunktúrában, amikor a közösségi autonómiák közjogi kereteiről még értelmes párbeszédet is nehéz folytatni a bukaresti román politikai elit tagjaival, önkormányzataink az Erdély-központú politika igazi színterei.

Az EMSZ nem tartja haszontalannal az erős, tárgyalóképes és helyzetteremtő képviseletet a bukaresti parlamentben és reálpolitikai megfontolásból a kormányzati szerepvállalást sem utasítja el elvi alapon. A kérdés csak az: megy-e előre a magyarság és Erdély ügye a kormányzati szerepvállalás által, sikerül-e érvényesíteni stratégiai céljainkat az erre alkalmas politikai konjunktúrában, vagy kihasználatlanul maradnak a ritkán adódó alkalmak hatalomtechnikai és „pártos” megfontolásokból. Úgy látjuk most is, mint egykor az RT képviselői, hogy a másik szövetség vezetői számára a közösségi ügyek és önkormányzataink sajátos érdekeinek „lármás” képviselete csak abból a szempontból fontos, hogy hozzásegítsék a Bukarest-központú politikában otthonosan mozgó, a magyarok szavazataival oda kerülő politikusokat a hatalom közelébe kerülni. Mi éppen fordítva gondoljuk: a bukaresti képviselet nem önmagában érték, fontosságát az adja, hogy minél hatékonyabban tudja segíteni a helyi közösségi és önkormányzati programokat, kezdeményezéseket.

• Közösségi autonómiák közjogi rendszere – a hosszú távú alkotmányos megoldás

Az RT működésének utolsó éveiben, az ezredfordulón sikerrel akadályozta meg az autonómiaprogram kisiklatását és végleges levételét a bukaresti zavarosban halászó politikai képviselet napirendjéről. Ez az aktualitását sajnos máig megőrző feladat most az EMSZ képviselőire marad, szoros stratégiai partnerségben az erdélyi integrált autonómiakoncepciót kidolgozó, Tőkés László által vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, illetve a székelyföldi területi autonómia közképviseletét felvállaló, az egykori reformos Izsák Balázs által vezetett Székely Nemzeti Tanács elöljáróival, velük szoros stratégiai partnerségben. Az autonómiaprogram következetes szószólójának és cselekvő lelkiismeretének maradni komoly kihívás és felelősség.

• Nemzetpolitika, nemzetegyesítés, erdélyi kormányablakként működő irodák

Az egykori RT a státustörvény romániai gyakorlatba ültetése során megmutatta, számára a nemzetegyesítés nem csak a pártpolitikai tőkeszerzés eszköze, hanem a magyar identitás megőrzésének és erősítésének lehetősége és erdélyi hálózatán keresztül segítette a magyarigazolványok igénylését és kiosztását. Az EMSZ mai képviselői – szoros partnerségben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Demokrácia-központjaival – reformos elődjeikhez hasonló módon vették ki részüket az egyszerűsített honosítás folyamatának sikeréből, hozzásegítve közösségünk több százezer tagját a magyar állampolgársághoz.

Az EMSZ feltett szándéka biztosítani az EMNT irodái számára az egyféle erdélyi kormányablakokként való működés feltételeit, megkönnyítendő a szülőföldjükön maradó külhoni állampolgároknak a kapcsolattartást az anyaországgal, a magyar állampolgársággal járó jogok és kötelezettségek megélését. Továbbá szorgalmazzuk a magyar nemzetpolitika illetékeseinél a nemzetegyesítés közjogi kereteinek elmélyítését, szervessé tételét további – gazdasági, kulturális és szociális jellegű – tartalmakkal való feltöltésével.

• Helyünk a világban – önálló erdélyi magyar érdekeken alapuló külpolitika

Az erdélyi magyar közösség az egységes Kárpát-medencei magyar nemzet részeként, de alanyi jogon, önálló entitásként is a keresztény európai civilizáció része és ha rajtunk múlik, a jövőjét is ebben a globális keretben tervezi. Ez akkor is igaz, ha a szomszédságunkban zajló háború alapjaiban rázza meg a jelenlegi világrendet, írja át a nagyhatalmi biztonságpolitikai forgatókönyveket és erősíti fel a „Nyugat” kettős mércéje miatti érthető csalódottságot. Mindezen idegen propagandától hangos nyilvánosság ellenére vagy éppen ezért nem lehet kérdés számunkra, hová tartozunk.

Az EMSZ az európai politikai térben a nemzeti közösségek önrendelkezéséért, autonómiájáért kiálló politikai szervezeteket tömörítő pártcsalád, az Európai Szabad Szövetség (EFA) tagjaként igyekszik „nemzetköziesíteni” az erdélyi autonómiatörekvéseket. Így az SZNT nemzeti régiók diszkriminációmentes fejlődésére vonatkozó európai polgári kezdeményezésének támogatása kiemelt feladatunk.

• Kiművelt fők közössége – utópia vagy igazi oktatáspolitikai kihívás

Az erdélyi magyar közoktatási hálózat autonómiája felé tapodtat sem közeledtünk, kiszolgáltatottsága a bukaresti politikai váltógazdasággal járó instabilitás és hozzá nem értő hamis reformerek kézivezérlésével szemben az elmúlt évtizedekben inkább nőtt. Magyar állami egyetemünk továbbra sincs, a tagozati szinteken folyó anyanyelvi oktatás visszaszorulóban. Közösségi felsőoktatási intézményeinket, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, illetve a Partiumi Keresztény Egyetemet a román állam magánegyetemként kezeli és nem támogatja anyagilag, így kizárólag magyar állami támogatással működik. A normalitás az lenne, ha Románia és Magyarország kormányai közösen tartanák fenn közösségi egyetemeinket.

Jól mutatja a helyzetet a felsőfokú képzésben részesült magyarok országos átlag alatti arányára vonatkozó népszámlálási adatsor. Pedig egy számbelileg kisebbségben élő, nyelvhasználatában és nemzeti identitásának ápolásában hátrányosan megkülönböztetett közösség tagja egyéni boldogulásán csak a magasabb képzés útján megszerezhető tudástöbblet segíthet. Ebben bizony konszenzus kellene, odafigyelés a szakma véleményére, kevesebb pártpolitika, több közpolitika.

• Partnerség történelmi egyházainkkal és a politikának kiszolgáltatott civil társadalommal

Nem igazi közképviselet az, amely az egymásra utaltság történelmi tényéből kiindulva nem tud vagy nem akar a munkamegosztáson és a kölcsönös tiszteleten alapuló partnerséget kialakítani közösségként való megmaradásunkban az elmúlt évszázadban kiemelkedően fontos szerepet játszó magyar történelmi egyházaink képviselőivel.

De legalább ennyire fontos kibontakozási keretet biztosítani szakmai és közösségerősítő szervezeteink alkotta erdélyi civil társadalommal. Ebben a tekintetben a politika rengeteg adósságot halmozott fel a családok hagyományos érdekeit felvállaló, a szociális védőhálót foltozgató, de leginkább talán az élhetőbb környezet védelmében fellépő civil szervezetek iránt. Ideje lenne elkezdeni törleszteni az adósságot, hiszen az utánunk jövő nemzedékek élettere a tét.

1. Szülőföldünkön boldogulni magyarként – egy közösség megmaradási stratégiájának felette szükséges voltáról a népszámlálási eredmények tükrében

A népszámlálás előzetes adatai nemzeti közösségünk drámai fogyását mutatják. Részletes és alapos elemzés csak a végleges adatok birtokában lehetséges, de az már most világosan látszik, hogy a Trianon utáni impériumváltás gyarmatosító gyakorlata és a közel fél évszázad nacionálkommunista diktatúra erőltetett asszimilációs politikája együtt nem okozott akkora mennyiségi és minőségi demográfiai katasztrófát, mint az elmúlt három évtized eredeti demokráciája. „Vétkesek közt cinkos, aki néma”. Nem a valós helyzetet pártpolitikai megfontolásokból szőnyeg alá seprő sikerkommunikáció kell, hanem egy összetett és a problémára fokuszáló válságstratégia mielőbbi kimunkálása. Mi készen állunk a közös munkára.

Ezen „nemzeti minimum” – egyféle politikai tízparancsolat – mentén képzelhető el politikai képviseletünk megújulása, szétfejlődött politikai közösségeink egyben tartása a kölcsönös tisztelet, a munkamegosztásra és a komplementartitásra épülő, összehangolt társadalmi-politikai cselekvés által.

Az EMSZ keretében megalakult Reform Műhely tanácsaival, elemzéseivel, politikai döntéselőkészítő tevékenységével ezt a munkát kívánja segíteni.

Kolozsvár, 2023. február 3.