VINCZE LORÁNT EURÓPAI PARLAMENTI KÉPVISELŐNEK,

A FUEN ELNÖKÉNEK

Tisztelt Vincze Loránt!

A napokban néhány médiaorgánum arról cikkezett, hogy véleménye szerint a Székely Nemzeti Tanács európai polgári kezdeményezése nem kellően átérezhető, nem elég vonzó a nyugati társadalom számára, és ez okozta, okozza a kezdeményezés kudarcát.

A kommunikációs csűrés-csavarás ott kezdődött, amikor tavaly május 10-én a zászlót bontó SZNT-s kezdeményezés tömegrendezvényén – a makfalvi Székely Majálison – Ön, mint akkori EP-képviselőjelölt, FUEN-elnök, arról biztosította a közvéleményt, hogy a kezdeményezésnek van létjogosultsága, van értelme, illetve lesz majd befogadó közönsége nyugaton, melyben nagy segítségünkre lesz az Ön által vezetett FUEN. Ha jól emlékszem, már akkor és ott elhangzott, hogy a Minority SafePack és a nemzeti régiók védelmében indított európai polgári kezdeményezés kiegészítik egymást, és közös ügyünkként a kettő között különbséget nem téve, együttes erővel kell sikerre vinnünk mindkét projektet.

Majd a választások lejártával, a képviselői irodába történt berendezkedés után, elkezdődtek a tömeges aláírásgyűjtések. Sajnos nem a FUEN háza táján, hanem a Kárpát-medencében, elsősorban annak a magyarok lakta EU-s tagállamaiban. Sorra zöldült be a kezdeményezés térképén Magyarország, Erdély és a Felvidék, de Nyugat-Európa amolyan uniós zászló színű kék maradt. Nem dőltek az aláírások. Láttuk ezt mi is, és bár abban reménykedtünk, hogy zajlik a meglehetősen nehézkes lobbifolyamat, amely – el kell ismernünk – tényleg egy-egy kiselőadást jelent minden egyes nemzetiség képviselő csoportjának (esetenként csoportjainak), mégis maradt az EU-s kék alapszín az olyan sokmilliós kisebbségeket tömörítő államokban is, mint Spanyolország, Németország vagy akár Belgium, mely ország csak nemzeti közösségekből áll, és elérhető közelségben van az Ön számára is.

A beharangozó ellenére, ezekben a tagállamokban szép számban lévő FUEN-tagok láthatatlanok maradtak, így azzal a keserű pirulával maradtunk, melyet azóta is próbálunk lenyelni: választási év volt.

Saját kezünkbe véve a külügyi teendőket, igyekeztünk mozgósítani a külföldi kapcsolatainkat (melyek nem olyan kiterjedtek, mint a FUEN-féle kapcsolatok), és megpróbáltuk összegyűjteni a szükséges mennyiségű aláírást. Mindezt olyan körülmények között, hogy számolnunk kellett a karácsonyi időszakkal, majd pedig a nyakunkon volt a koronavírus-járvány miatti kijárási- és utazási tilalmak bevezetése.

Visszaszorultunk tehát az online térbe, de még így is – néhány kiváló ember közbenjárásával –sikerült jónéhány tagországban a 20%-át összegyűjteni a minimálisan előírt szignóknak. Közben lejárt a határidő. Hosszabbításra várunk. Eltökéltségünk nemhogy megkopott volna, de a (fél)sikertől újult erőre kapva, készen állunk a további munkára!

Ezek tükrében érkezett a kritika az Ön részéről, miszerint nem voltunk elég „nemzetköziek”. Lehet. Lehet, hogy könnyebb Brüsszel hangját hallatni Székelyföldön, mint a székely ízes beszédet Brüsszelbe vinni. Nem vitatom. Csak nem ez volt az egyezség.

Ön a székelyeket ment képviselni Brüsszelbe, és nem a brüsszeli elit kifogásait Székelyföldre hozni! Harminc év kifogásaival tele van már a padlás! Jöhetnének a proaktív megközelítések, a megoldások, a stratégiák! Mi ebben bízunk és ebben vagyunk érdekeltek. Reméljük, hogy Önre is számíthatunk!

Tisztelettel,

Brassai Hunor, a MINTA elnöke