Újra megpályázza a szotyori falufelelősi tisztséget Miklós András, aki ugyan az Erdélyi Magyar Szövetség (a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt) támogatásával indul, de hangsúlyozza, hogy nem politikai megfontolások vezérlik, hanem a közösségépítést kívánja folytatni. A szotyoriakat pénteken 20 órától a helybeli művelődési házba várják arra a falugyűlésre, ahol megválaszthatják a falufelelősüket, két órával a kilyéniek után. Azt még nem tudni, hogy hány jelölt van, a jelentkezési határidő ma jár le.

Miklós András tevékenységét Kulcsár-Terza József parlamenti képviselő, Bálint József megyei EMSZ-elnök, Sepsiszentgyörgy volt alpolgármestere, illetve Kolcza István városi tanácstag méltatta. Megítélésük szerint a szotyori falufelelős – aki először 2008-ban jelöltette magát a tisztségre, akkor még RMDSZ-tagként, de csak harmadik próbálkozásra, 2016-ban nyerte el a többség bizalmát – kiváló munkát végzett, sokat tett a településért, ismeri az ott élők gondjait, tolmácsolja is az önkormányzat felé, és megoldásokat is keres. Elmondták, hogy a falugyűlést – amelyet az önkormányzati választások után kellett volna megszervezni – most is rosszul időzítették, a legnagyobb nyári munkák közepére, de állnak elébe, és tisztességes versenyre számítanak.

A falufelelőst sokan a falu polgármesterének tartják, de nem az, a beruházásokat a sepsiszentgyörgyi önkormányzat végzi vagy nem végzi – jelentette ki Miklós András, aki megvalósításairól inkább a falugyűlésen kívánt beszélni. Feladata a (szépen felújított) művelődési ház működtetése, karbantartása, takarítása, a művelődési és egyéb közösségi események szervezése (most éppen egy vallásos gyermektábor kezdődött meg), a faluház és a zöldövezetek karbantartása (fűnyírás, nyesés, még az ároktakarítás is, amióta a két szociális segélyezett kiesett a rendszerből), a testvértelepülésekkel való kapcsolattartás, az önkormányzat irányába és irányából történő közvetítés, mert hiába csatolták a városhoz őket, Szotyor és Kilyén két különböző falu, mindegyik a saját életével, bújával-örömével. Ezt a napi 4–5 órányi munkát tíz hónapja önzetlenül végzi, egyházi emberként is a közösségért dolgozik – kántora, gondnoka a helyi református gyülekezetnek. Sikeresnek főként a megvalósult rendezvényeket tartja, kudarcának azt, hogy (a szűkös anyagiak miatt) nem tudott egy olyan falunapot sem szervezni, amilyent véleménye szerint a helybeliek megérdemeltek volna. A következő időszakban – ha újraválasztják – megpróbálja a fiatalokat jobban bevonni a közösségi életbe. Kihívóját – ha lesz – ellenségnek tekinti, aki keresztbe kíván tenni eddigi tevékenységének.

(Forrás: 3szek.ro)