Idén januárban az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt döntéshozói elhatározták: a két szervezet szövetségre lép és egyesülve, az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) név alatt, indulnak a szeptember 27-i önkormányzati választásokon. PÁROS INTERJÚ CSOMORTÁNYI ISTVÁNNAL ÉS MEZEI JÁNOSSAL, AZ EMSZ TÁRSELNÖKEIVEL.

Miért volt szükség az Erdélyi Magyar Szövetség létrehozására?

Csomortányi István: Az elmúlt időszakban láttuk: a bukaresti magyar mozgástér drámaian beszűkült, s egyre több magyar szavazott román pártokra, vagyis Erdélyben is elindult a – felvidéki típusú – politikai asszimiláció. Eközben érthető az erdélyi magyarság politikából való kiábrándulása is, hiszen a rendszerváltáskor megfogalmazott legfontosabb céljainkat mindeddig nem tudtuk elérni. Egy ilyen helyzetben kellett erős és hiteles választ adnunk, s ez a nemzeti tábor egyesítése, az Erdélyi Magyar Szövetség létrehozása volt.

Mezei János: Az MPP és a Néppárt tagjai, szimpatizánsai azonos elveket és ideológiát vallanak. Egy tőről fakadunk, nincsen értelme két szervezetben politizálni. Szétszakítva nem tudjuk érvényesíteni a jobboldali, nemzeti politikánkat – ezért egyesítettük az erőinket. Közösségi igény vezetett rá minket, hogy a nemzeti tábort a 2012-es szétválás útjáról 2020-ra visszatereljük a normalitásba.

Mit jelent pontosan a bukaresti mozgástér szűkülése?

Cs. I.: Azt, hogy Bukarest mára már tulajdonképpen sikerre vitte az euroatlanti integrációt, a nyugati országok szemében ezért egyfajta jótanulóvá vált, s ha kell, a visegrádi együttműködést is hátba támadja. Ilyen külpolitikai viszonyok között Bukarestnek ma már nincs szüksége a kisebbségbarát kirakatpolitikára, nincs szüksége a magyar jelenlétre. Ezért lehet az, hogy az eddigi bukaresti élvonalbeli magyar politikusok hazamenekülnek a különböző önkormányzati tisztségekbe.

M. J.: Az elmúlt időszakban tapasztalhattuk a román kormány bősz magyarellenességét. Látva a magyar iskolák bezárását, zászlóink, jelképeink tiltását, érezzük, hogy a magyarság egyre jobban kiszorul a bukaresti döntéshozásból. Apránként bukaresti képviselet nélkül maradunk: nem látunk kiállást, nem tapasztalunk komoly ellenállást, ami megvédene minket.

A trianoni békediktátum után 100 évvel melyek az erdélyi magyarság legnagyobb kihívásai?

Cs. I.: A gazdasági leszakadás óriási probléma. A magyarok lakta területeket rendre elkerülik a komolyabb fejlesztések, a magyar megyékben Moldva legszegényebb régióival megegyező az átlagbér. Erre nyújthatnak megoldást az erős önkormányzatok, melyek átvállalhatják a Bukarest által szándékosan mellőzött feladatokat.

M. J.: 100 év távlatában úgy látom, hogy nem változott semmi. 1920-ban Magyarországtól az ott lakók megkérdezése nélkül, minden méltányossági elvet sutba dobva csatolták el a területeket. Ez történik most kicsiben Hargita megye részeivel, román megyékbe darabolják azokat. Látjuk, hogy megtiporják őseink emlékét, figyelembe sem veszik a kultúránkat, ittlétünket, történelmünket. Olyan képviseletre van szükségünk, amelyik bátran kiáll minden atrocitás ellen, amely a magyarságot és a magyar vezetőket érinti.

Ahhoz, hogy egy önkormányzat sikeres legyen, tapasztalt vezetőkre van szükség.

Cs. I.: Ahol az Erdélyi Magyar Szövetséget alkotó szervezetek képviselői lehetőséget kaptak az elmúlt időben arra, hogy egy-egy települést vezessenek, ott egyértelmű a jó irányú változás. Pozitív példaként említhetjük Szentegyházát, Gyergyószárhegyet vagy Kápolnásfalut, de a Partiumban is számos példa akad: jól működik az egri önkormányzat, nagyvárosi környezetben pedig – például Nagyáradon –, a nehéz körülmények ellenére is, meg tudtuk menteni a magyarság pozícióit.

M. J.: A 2008-as önkormányzati választások óta több polgármesteri széket és tanácsosi pozíciót is magunkénak tudunk. Ez idő alatt sok tapasztalatot gyűjtöttünk össze, mind közösségépítés, mind településfejlesztés terén szép eredményeket értünk el. Egységes csapatot alkotunk: bár vannak új tagok is, a tudást és a tapasztalatot, amit településvezetőként a korábbi években felhalmoztunk, mind átadjuk, közös megvalósításokra készülünk.

Mit üzennek azoknak, akik életkorukból adódóan először vesznek majd részt választáson?

Cs. I.: Az elvándorlás napjaink egyik legnagyobb problémája, s tudom, hogy óriási az erre irányuló kísértés. Tapasztalatot szerezni egy külföldi országban mindig hasznos, de az így megszerzett tudást érdemes itthon kamatoztatni. Annál is inkább, mert Európa fejlettebb részeinek társadalmi viszonyaiból látszik: rohamléptekkel közeledünk ahhoz, hogy szülőföldünk lesz a térség legbiztonságosabb helye, ahol hosszú távon is jövőt tervezhetnek majd a fiatalok. Ezért kiemelten fontos, hogy megerősítsük önkormányzatainkat és együtt fogjunk neki az építkezésnek.

M. J.: Üzenem, elértek abba a korba, amikor beleszólhatnak a sorsuk irányításába – hacsak nem vállalnak közösségi szerepet, ezt az irányítást négyévente, a szavazataikkal tudják megtenni. Fontos, hogy elsajátítsák azt a gondolkodásmódot, hogy a kívánságaikat a jelöltek pozícióba juttatásával érik el. Kérem őket, hogy a fiatalságukkal járó lendületet és lelkesedést csatornázzák be az erdélyi politikába. Kérem őket arra is, hogy a saját ténykedésükkel járuljanak hozzá a kisközösségeik mindennapjaihoz. Biztatom őket, ha érzésük szerint külföldre kell menniük, menjenek; de utána jöjjenek haza, és tapasztalataikat itthon kamatoztatva teljesítsék ki az életüket, alapítsanak családot és segítsenek Szent István országát megtartani.