A hagyományokhoz híven idén is megemlékezést szerveztek a nemzeti szervezetek és egyesületek október 6-án Nagyváradon, Szacsvay Imre mártírhalált halt nagyváradi országgyűlési képviselő és jegyző szobránál. Az eseményen beszédet mondott Zatykó Gyula, Nagyvárad polgármesterének tanácsadója, valamint Novák Irén, a magyarországi Kulturális és Innovációs Minisztérium művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkára. A megemlékezést Firtos Edit és Hajdu Géza színművészek szavalatai, valamint a Váradi Dalnokok alkalomhoz illő dalai színesítették.

„Nekünk, magyaroknak, a történelmünk úgy alakult, hogy folyamatosan küzdenünk kellett a szabadságunkért, s ezért nemzeti ünnepeink és megemlékezéseink is a szabadságról szólnak, valamint azokról, akik életüket adták ezért a szabadságért” – kezdte beszédét Zatykó Gyula. A polgármesteri tanácsadó rámutatott: az aradi tizenhármak bár katonák voltak, nem adatott meg nekik a csatatéren hősi halált halni, vértanúságukkal azonban mégis hősökké lettek. „Joggal merül fel a kérdés: mi volt a győztesek célja a megtorlásnak mondott vérengzéssel? A válasz pedig egyértelmű: a megfélemlítés. Már az akkori elnyomók is tudták: csak azok küzdenek, akik nem félnek. És napjainkban is előszeretettel játszik a hatalom a félelem és a félelemkeltés húrjain, de szerencsére ma is vannak bátrak, akik készek az ellenállásra azokkal szemben, akiknek célja létbizonytalanságban tartani bennünket. Az aradi vértanúk példaként szolgálnak ma is, s erre igencsak szükségünk van a mai, értékszegény jelenünkben. Éppen ezért azt kívánom, hogy találjuk meg céljainkat, legyenek tiszta szívű, önfeláldozó vezetőink, maradjon meg hitünk, és soha ne feledjük az aradi tizenhármak áldozatát” – zárta beszédét Zatykó Gyula.

„1849. október 6-án úgy tűnt, diadalt arat a túlerő, és az idegen elnyomás végképp legyőzi Magyarországot. Jelképnek, példának gondolta a parancsot kiadó császári megtorlás a kivégzéseket, és azzá is váltak. Azonban nem a megtörésé, az alávetésé, aminek szánták, hanem a gyászé, a dacé és az abból építkező élni akarásé. Magyarország élni akart, és a sírásból, a gyászból is erőt merítve élt is tovább” – jelentette ki Novák Irén. „Most, amikor elhelyezzük a kegyelet koszorúit, nemcsak fejet hajtunk hős vértanúink emléke előtt, hanem egyben hitvallást is teszünk. Meggyőződésem, hogy nemzetépítő ember csak az lehet, aki ismeri hazája történelmét, szívből megbecsüli örökségét, és a mindennapokban megéli magyar hagyományait. Ezt a hitvallást is magunkkal visszük, amikor mécsest gyújtunk az aradi hősök előtt tisztelegve, éljünk a világ bármely pontján, hiszen az a közösség, az a nemzet, amely nem becsüli hőseit, bizonyosan nem lehet hosszú életű” – mondta a helyettes államtitkár. Novák Irén beszéde zárásaként kijelentette: az a szent ügy, amelyért az aradi vértanúk küzdöttek, és a legdrágábbat, az életüket is feláldozták érte, ma is eleven, és szét nem téphető köteléket jelent a magyar lelkekben.

A megemlékezés végén a jelenlévők elhelyezték az emlékezés virágait.