Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Szövetség Hargita megyei tanácsosjelöltje, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke a Karc FM vendége volt. (ÁTIRAT)

A beszélgetés visszahallgatható IDE kattintva:

LINK: https://www.facebook.com/emnt.sandorkrisztina/videos/3222292571159713

Hogy látja, hogy történhetett meg ez a baki Prince Charles-szal, Károly herceggel, hogy Romániát, Erdélyt akarta népszerűsíteni székelyek nélkül? Ez az ő ügyetlensége, vagy ennél többről lehet szó? A műsorban népszerűsítettem még a megjelenése, bemutatása előtt ezt a kisfilmet, és akkor Tamás Sándorral, a Kovászna megyei tanács elnökével „dicsértük” a cselekedetet.

Mindig jó, ha Károly herceg eljön Erdélybe, mert elég nagy médiaérdeklődés övezi idelátogatását, és rendszerint Székelyföldre látogat. Az a baj azzal az imázsfilmmel, amit az országról készített, hogy abban egyetlen szóval sem említi meg sem Székelyföldet, sem a magyarokat, sem a magyar kulturális, építészeti vagy néprajzi örökséget, holott ha jól és figyelmesen megnézzük a filmet, egy képkocka erejéig egyértelműen egy székely paraszt ház látható, amelyben egy nő éppen egy szőnyeget sző, háttérben a székelyruhával. Nem gondolom, hogy ez szándékos, inkább véletlenszerű, mert a film előrehaladtával vannak más tájegységekről is bevágott képek. Az a kifogásunk ezzel a filmmel kapcsolatban, hogy nincs megemlítve a magyar közösség, a magyar múlt, ezzel szemben viszont beszél a szász és szász építészeti örökségről. Érdekes, hogy Zalánpatakra is ellátogat minden évben, ott vannak birtokai, és az is Székelyföld része.

Vajon nem vette volna észre ennyi év után, hogy kik között mozog?

Úgy vélem, pontosan tudja, hogy itt magyarokkal is találkozik. Kálnoky gróffal minden évben találkozik a miklósvári kastélyban vagy környékén. Tudta és tudja, hogy hol van. Azt gondolom inkább, hogy megvannak azok a diplomáciai szabályok, amit ő sem léphet át és valószínű, ezeket szerette volna megtartani azzal, hogy nem említi a magyar múltat. Ugyebár, azt már észrevettük, hogy a szászok ittlétéről ma már szabadon lehet beszélni mindenkinek. A román politikusok is előszeretettel beszélnek a szász múltról és örökségről, a magyart azonban valamiért nem szeretik említeni.

Szászok már szinte nincsenek Erdélyben, míg székelyek és magyarok igen.

Igen, hála istennek sokan vagyunk, és még politikai közösségként is számontartanak minket, ezért kényes téma. És igen: azt hiszem, hogy itt bizonyos diplomáciai egyensúlyt szeretett volna Charles herceg betartani, de ha ez így van, jobb lett volna, a szászokat sem említeni, jobb lett volna, ha nem így készül el ez a kisfilm, mert pont az a probléma, amivel kezdtem: hogy minden alkalommal, mikor idelátogat, nagy a médiaérdeklődés ekörül, és ez nekünk is jól jönne. Végre lenne egy olyan közszereplő, aki kimondaná a Székelyföld szót, vagy megemlítené az itt élő magyar közösség törekvéseit!

Ha semmi másért nem is, legalább saját rokoni szálai okán megtehetné ezt. De lényegében elhallgatták ebben a filmben a magyarok, a székelyek létezését, és ez túlmutat azon, hogy csupán egy baki lenne mindez.

Így van. Furcsa, hogy miközben a videóban arról beszél, hogy neki bizony távoli rokona Drakula, azaz Vlad Țepes, addig egy szót sem ejt arról, hogy édesanyja Rhédey Klaudia grófnő. Ez egy jóval közelebbi és valóságosabb rokonság Drakulához képest. Minden bizonnyal szándékos, nem csupán tévedésről van szó, és ez szomorú, illetve az is, hogy még ő sem teheti meg, hogy beszéljen az itt élő magyar közösségről, holott az nincs is annyira benne a napi politika sűrűjében. Rendszeres jelenléte itt Erdélyben, Székelyföldön jó esély lenne arra, hogy ezt a régiót feltegyük a politikai térképre, hogy beszéljenek nemzetközileg is arról, hogy van itt egy magyar közösség, ami már évek óta önrendelkezést kér, és gyakorlatilag süket fülekre talál nemcsak Bukarestben, de még a nemzetközi porondon is. A nemzetközi porondon azok rokonszenveznek velünk, akiknek hasonló törekvéseik vannak Európában. De ez a kérdés Nagy-Britanniának is kényes kérdés, ha az írek vagy skótok törekvéseire gondolunk, így én meg tudom érteni, ha ő ezt inkább nem akarja felvállalni. A filmben azonban megemlíthette volna magyar felmenőit, s ezzel együtt a magyar örökséget és magyar értékeket.

Ha egy óriás méretű, piros-sárga-kék zászló, román lobogó, megjelenik a filmben, talán egy kisebb méretű székely zászló is elfért volna egy kép erejéig. Mit lehet tenni most, ezek után?

Azt tervezzük, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nevében egy levelet küldünk Charles hercegnek, és a film producerének is, Charles Ottley-nak, hogy legalább jelezzük, maradjon nyoma annak, hogy itt sokaknak nem tetszett. Azokban a napokban, augusztus elején, amikor idelátogatott, az erdélyi magyar sajtóban is beszéltek erről, és kifogásolták a film sikerességét.

Engem is sikerül lépre csalni, ezért utólag elgondolkodtam azon, hogy Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács RMDSZ-es elnöke is méltatta ezt az akkor még bemutatás előtt álló filmet, és azért tegyük hozzá: nem mellékes körülmény, hogy a Kovászna megyei tanács is támogatta.

Feltételezem, hogy amikor erről nyilatkozott, még nem látta a végterméket, nem látta az elkészült filmet. Meg vagyok győződve – amennyire ismerem őt –, hogy ugyanúgy kifogásolta volna azt, hogy teljes mértékben hiányzik a filmből a székely, magyar gyökerekre való utalás.

Valószínűleg, többet tett volna, mint hogy tekerjen egyet a bajuszán. És vajon mit lehet tenni azzal, ami most zajlik Bukarestben? Hiszen ismét a magyarok, ismét az RMDSZ a hibás az ügyben, hogy nem sikerült bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatni a Nemzeti Liberális Párti román kormányt, mert távol maradtak a parlamenti szavazástól. Azt mondják, ezzel segítették a kormány megbuktatásának a sikertelenségét.

Én is távolról követem, hála istennek, ezeket a folyamatokat, és jobb innen, Székelyföldről nézni, hogy mi történik Bukarestben. Csak olvastam, hogy az RMDSZ távol tartja magát a szavazástól, és sokan várták a szavazás eredményét. Az mindenesetre elég nevetséges, hogy a szociáldemokrata párt nem tudta biztosítani a kvórumot egy ilyen bizalmatlansági szavazáshoz.

Komolyabb ügyekben azt mondják, hogy nincs szükség a magyarokra. Amikor kormányt kell buktatni, akkor jó lenne, ha ott lennének.

Igen, ugyanakkor most kampányidőszakban, meg a vírus erősödésének az időszakában is, nyilvánvalóan ez egy elég kényelmetlen helyzet azoknak a pártoknak, akik igyekeznek kimaradni ebből a játszmából. És nyilvánvaló: az RMDSZ is ebben az esetben inkább a kimaradást választotta. Javában zajlik ugyanis a helyhatósági választási kampány, és most mindenki inkább arra figyel.

Ugye, komoly tétje van ennek a választásnak sok településen? Frontváros Marosvásárhely például, és ott sikerült Soós Zoltán korábbi polgármesterjelöltet függetlenként elindítani több magyar szervezet, párt közös támogatásával. Mekkora esély lát arra, hogy fordítson Soós Zoltán, több ciklus után, a román polgármesterrel szemben?

Én nagyon drukkolok Marosvásárhelynek és a marosvásárhelyi magyar közösségnek. Szerintem, ha fegyelmezetten és nagyon sokan elmennek szavazni, akkor van esély. Hozzáteszem: jobb lett volna hamarabb visszanyerni ezt a polgármesteri széket, akár 4, vagy akár 8 évvel ezelőtt. Volt, amikor sokkal közelebb álltunk, mint például legutóbb. De én még mindig bízok abban, hogy ha – ismétlem: ha fegyelmezetten és nagyon sokan – elmennek a vásárhelyi magyarok közül, akkor sikerül visszaszerezni a magyar polgármesteri széket. Ez egy nagy és jelképes győzelem lenne. Nagyon örülök annak, hogy mindannyian felsorakoztunk a magyar politikai pártok közül Soós Zoltán mögé, és őszintén remélem, hogy ezúttal nyerni fogunk. Ez mindenféle szempontból nagy győzelem lenne. Vásárhely megérdemelné, hogy újból, egyrészt egy teljesen új csapat, másrészt egy magyar polgármester álljon a város vezetésének élén.